Az ecet az egyik legrégebbi fermentált élelmiszerünk, mégis hosszú időre háttérbe szorult a modern konyhában. Sokáig pusztán savanyítóként vagy tartósítószerként tekintettünk rá, miközben az elmúlt évtizedekben a tudományos kutatások és a gasztronómiai szemléletváltás egyaránt új megvilágításba helyezték.
A fermentált élelmiszerek – joghurtok, kovászolt termékek, savanyúságok – iránti érdeklődés nem véletlenül nőtt meg. Az ecet esetében több klinikai megfigyelés is foglalkozott azzal, hogyan befolyásolja a szénhidrátban gazdag ételek fogyasztását követő vércukor- és inzulinválaszt, valamint a teltségérzet alakulását.
Egyes vizsgálatokban egészséges, inzulinrezisztens és 2-es típusú diabéteszben érintett csoportokat is bevontak, és azt tapasztalták, hogy az ecet fogyasztása mellett mérsékeltebb vércukor-ingadozás volt megfigyelhető az étkezések után
. A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák: az ecet pontos hatásmechanizmusa továbbra is vizsgálat tárgya, és nem helyettesít semmilyen orvosi kezelést.
A modern gasztronómia nem gyógyhatásként, hanem funkcionális alapanyagként tekint az ecetre. Egy jól elkészített ecet nemcsak savat ad az ételhez, hanem egyensúlyt teremt: kiemeli az ízeket, frissít, összeköt.
Ez a szemléletváltás magyarázza, miért jelenik meg az ecet újra a minőségi konyhákban – nem főszereplőként, hanem finom, mégis meghatározó háttérelemként.
